Rakovac a második világháborúban

Megszállás

1941 áprilisától az egész Szerémséget, Rakovacot is beleértve, a Független Horvát Állam (NDH) alá rendelték. 1941 szeptemberében Rakovac lakói és a kőbánya munkásai, két kis harccsoportba szerveződve, azon a helyen tették le a partizánesküt, amelyet ma a Kamenolom-emlékmű jelöl.

A kőbánya mint fegyvertár

A Rakovac feletti kőbánya a Tarcal-hegység (Fruška gora) partizánjainak utánpótlási forrásává vált:

• 1942. május 13.: egy partizánszázad leállította a munkát a kőbányában, és elvitt 8 puskát és 550 töltényt.
• 1942. június 4.: 225 kg dinamitot, több ezer gyutacsot és egy elektromos gyújtókészüléket zsákmányoltak.
• 1942. július 10.: felrobbantottak egy hidat a Rakovac–Beočin úton, valamint egy távvezeték-oszlopot, amely a kőbányát és a beočini cementgyárat látta el árammal.

Az 1942. augusztusi offenzíva

1942 augusztusának végén német, horvát és magyar erők – különböző beszámolók szerint mintegy 17 000–18 000 fő – körülzárták a Tarcal-hegységet. A gyűrűn belül körülbelül 410 partizán volt. A kitörés során a szerémségi osztagok törzsét Rakovacban, a Stručicán érték utol. Ott esett el Đorđe Marković Đilas parancsnok, Stanko Paunović Veljko komisszár és Zencel Hunjadi futár, akit „Franja” néven ismertek. A helyet a Stručica-emlékmű jelöli. Rakovac minden évben augusztus 25-én emlékezik meg az offenzíváról.

1943

1943-ban a Rakovaci kolostorban partizán nyomdát fedeztek fel. A kolostort kifosztották, templomát és harangtornyát felrobbantották. Az öreg falut felgyújtották, lakói közül sokakat megöltek. A megszállás alatt összesen 91 rakovaci civil vesztette életét.

A háború után az öreg falut nem építették újjá. Lejjebb a völgyben új település, Novi Rakovac nőtt fel.