Stručica-emlékmű

Az emlékmű nevét Stručicáról, Rakovac azon részéről kapta, ahol áll, a Stanko Paunović Veljkóról elnevezett utcában. Az 1970-es évek elején épült Mirko Krstonošić építész tervei alapján. Három ívelt betonoszlopa három férfit jelképez, akik 1942 augusztusában, a Tarcal-hegység (Fruška gora) bekerítéséből való kitörés során itt vesztették életüket:

• Đorđe Marković Đilas, a szerémségi partizánosztagok törzsének parancsnoka;
• Stanko Paunović Veljko (1907–1942), politikai komisszár, később a Nép Hősévé nyilvánították;
• Zencel Hunjadi, „Franja” futár.

Paunovićot először itt temették el, később a szávaszentdemeteri (Sremska Mitrovica) emléktemetőbe helyezték át.

Az emlékműnél álló (szerb nyelvű) tájékoztató tábla a második világháború egyik legegyenlőtlenebb harcának nevezi ezt: néhány száz partizán állt szemben 18 000 német katonával és 6000 usztasával, domobránnal és helyi némettel, „40 az 1-hez”. A tábla szerint a Tarcal-hegységi osztag 1942. augusztus 27-ről 28-ra virradó éjjel áttörte a gyűrűt a szerémségi síkság és a Bosut-erdők felé, a három férfi pedig a Stručicán esett el, miközben a másik oldalra, a Duna felé próbáltak átjutni. A tábla a futárt Wencel Franja Hunjadinak nevezi; az ő pillérén lévő táblán „Zencel Hunjadi, Franja futár, 1942” áll. A parancsnok tábláján „Đorđe Marković Đilas parancsnok, 1942”, Paunovićén „Stanko Paunović Veljko népi hős, 1907–1942” olvasható.

A teljes történet: Rakovac a második világháborúban.