Régészeti lelőhely · védett kulturális örökség

Gradina: Dombó elveszett apátsága

Novi Rakovacban, a falu alsó részén található a Gradina, a Tarcal-hegység (Fruška gora) egyik legjelentősebb régészeti lelőhelye. Itt megszakításokkal mintegy hétezer éve élnek emberek.

Bazilika 12. század

Mintegy 32 m hosszú, román stílusú háromhajós bazilika három félköríves apszissal és kriptával.
Faragott márvány szentélyrekesztő választotta el a hajót az oltártól.
? A keltezés vitatott: a 12. század eleje, Kálmán király kora, vagy alapítás 1176–86-ban.

? a források eltérnek · ≈ a rajz feltételezése

A Gradina korszakról korszakra. Válasszon korszakot: épületei teli vonallal látszanak, a régebbiek halvány körvonalként maradnak alattuk, mert minden nemzedék az előző romjaira épített. Vázlat, nem méretarányos: a formák publikált leírásokat követnek, nem felmért alaprajzot.

Az idő rétegei

Újkőkor: egy mintegy 7000 éves földműves település nyomai.
Vaskor: földsánc.
Római kor: 3–4. századi késő római villa hypocaustummal (padlófűtéssel). A villa köveit később a középkori épületekben újra felhasználták.
Középkor: a Szent Györgynek szentelt dombói bencés apátság.

A rétegek sorrendje a talajban a publikált adatok szerint. A vastagságok csak szemléltetők.

Így működött a hypocaustum: a helyiségen kívüli kemence meleg levegőt hajtott az alacsony téglaoszlopokon nyugvó padló alá, majd a falak üreges téglái révén felfelé. Tipikus római megoldás, nem a rakovaci villa alaprajza.

A dombói apátság

A 12. században az apátság mintegy 32 m hosszú, román stílusú háromhajós bazilikát épített három félköríves apszissal és kriptával. Belsejében gazdagon faragott márvány szentélyrekesztő állt, palmettákkal, fonatos szalagokkal, állatalakos medalionokkal és pávákkal díszítve. A keltezésben a történészek nem értenek egyet: egyesek a bazilikát a 12. század elejére, Kálmán király idejére teszik, mások az alapítást 1176–86-ra datálják.

A 12. századi márvány szentélyrekesztő rekonstrukciós vázlata a dombói leletekről szóló magyar tanulmány alapján. Négy mellvédlap, egyenként kb. 1 m széles és 80–90 cm magas (egy-egy a mellékhajókban, kettő a főhajóban, köztük átjáróval), négy kisebb lap, felettük oszlopok; teljes magassága kb. 2,8–2,9 m. Ebben a méretarányban rajzolva; az egyes lapok motívuma feltételezés. Forrás

Az apátságot először egy 1237-es oklevél említi („Abbas de Dombo”). Egy 1390-es irat a kalocsai egyházmegyében fekvő dombói Szent György-monostorként nevezi meg. 1416-ban apátját, Györgyöt oszmán portyázók ejtették fogságba.

Apátságból erőd

1467 és 1473 között az apátságot falakkal, kapukkal és vizesárokkal erőddé alakították, és gótikus templom épült. 1473-ban egy oklevél panaszt tesz amiatt, hogy a „dombói várnagyok” erőszakot alkalmaztak egy szomszédos birtok ellen. Az 1526-os oszmán hadjárat során, amely Mohácsnál ért véget, Dombó elesett. Hogy a romok mikor és hogyan tűntek el végleg, máig vitatott: egyes források 1702-t, mások 1792-t említenek.

Ásatások

A Vajdasági Múzeum 1963 és 1978 között rendszeres ásatásokat végzett a Gradinán, és azóta többször is folytatták a munkát. A rakovaci leletek, köztük egy tizenkét bizánci bronzikonból álló kincslelet és faragott kövek, az újvidéki (Novi Sad) Vajdasági Múzeumban (Dunavska 35) láthatók.

Továbbiak: Történelem

Az 1498-as legendától napjainkig